1. rész

~Szandra szemszöge~

Reggel arra ébredtem hogy a nap besüt a szobámba. Nyújtóztam egyet s közben a telefonomat is elvettem az éjjeliszekrényemről. Feloldottam és az értesitéseket csekkoltam. A legtöbb "Boldog szülinapot!" üzenet volt. Jah igen, ma vagyok 22 éves. Tisztára öregnek érzem magam. Még egy kicsit kockultam majd lementem. Az asztalnál telefonnal a kezében és a mellette lévő kávéval ült a banda személyi asszisztense aki egyben a legjobb barátnőm is, Tamara.
-Jóreggelt. - köszöntötték kissé morcosan mivel nem volt meg a reggeli adag koffeinem.
-Neked is. Boldog szülinapot te nyomorék! - mondta röhögve majd felállt és megölelt.
-Köszönöm. De had igyam meg az energiaitalomat mert meghalok. - hajoltam el. A hűtőből kivettem egy Monstert meg egy egy kis reggelinek valót és leültem vele szembe.
-Siess, 1 óra múlva időpontod van a fodrászhoz, aztán a fiúkat is össze kell szedni.
-Ja oké. Sietek! - mondtam teli szájjal full nőiesen amin Tami meg se lepődött, csak a szemét forgatta.
Gyorsan megreggeliztem majd a szobámba mentem , onnan meg a fürdőmbe. Tamival saját fürdőnk van, mert mindig összevesztünk rajta. Gyorsan letusoltam, felvettem valami laza cuccot - természetesen feketét - és feldobtam egy laza sminket a hajamat meg csak kifésültem, ugyis fodrászhoz megyek.
Los Angelesben az volt számomra nagyon fura megszokni Magyarország után hogy február körül is elég egy vastagabb pulcsi ahhoz hogy ne fázzak. A nyár viszont iszonyú volt. Klima és medence nélkül nem hiszem hogy birni lehet.
Elraktam a telefonomat és lementem, Tami már harci díszbe öltözve várt.
-Mehetünk. - mondtam.
-Oké. - megfogta a kocsikulcsot és a garázsba indultunk. Beültünk majd elindultunk Kellyhez a kedvenc fodrászomhoz. Tami kirakott és tovább ment.
-Sziasztok! - köszöntem mikor beléptem és Kelly azonnal odarohant hozzám.
-Szandi, de jó hogy jöttél! Boldog szülinapot! Mit szeretnél?
-Köszönöm!  Semmi különöst, csak ujra kell festeni meg kicsit vágni.
-Persze, foglalj helyet! - leültem majd hozzá és miközben hozzálátott a hajamhoz közben elkezdtünk beszélgetni.

~Tamara szemszöge~

Miután Szandit kiraktam rohantam a fiúkhoz, mivel nagy a valószínűsége hogy még csak az ágyat nyomják. Megálltam a ház elött, kiszálltam. A fiúknak egy nagy 1 emeletes házuk volt. A földszinten volt a konyha de hogy minek azt senki sem tudja. Volt egy fürdő egy nappali és egy játszószoba. Nem, nem a szürke 50 árnyalatára kell gondolni. Abba a szobába volt billiárd, csocsó, darts és egy óriás plazma tv alatta a legujabb xbox-szal és iszonyú sok lövöldözős játékkal. Emellett volt egy kissebb stúdió is, ahol lehetett dolgozni. Az emeleten van még két fürdő egy nappali és 4 szoba a 4 fiúnak. Az egész ház az övék. Ezért sem lepődtem meg mikor belépve egy mocskos zokni fogadott.
-Ezt melyik orángután hagyta itt? - léptem be hozzájuk a nappaliba ahol valami idióta műsort bámultak.
-Neked is szia! - mondta Adam unottan majd harapott egyet a szendvicséből. - Minek köszönhetjük hogy ilyen hamar zaklatsz minket?
-Össze kéne pakolni a koncertre. Nem mellesleg még nem csináltunk meg mindent a bulira.
-Jajj maradj már! Megoldjuk, minden elő van készítve, a tortáért kell csak menni. - oltott le egy pillanat alatt David.
-De a buszba még be is kéne pakolni! Loganék szabin vannak!
-Ó, télleg'! - észlelt rá Max.
-Fél órát kérek! - mondta Mark majd elfutott az emeletre.
A többiek is elindultak készülődni, én meg még pár dolgot elintéztem. Miután mindent rendben találtam felhívtam Őt.
-Szia!  Akkor jöttök?
-Persze! Fél 8-kor a kapunál leszünk.
-Oké!  De ne késsetek!
-Nem igérünk semmit. - ezzel lerakta.
A fiúk kész lettek és indutunk a probateremhez. Ahhoz képest hogy péntek van fél ora alatt ott voltunk. Már majdnem készen voltak mikor Szandi hívott.
-Szia! Kesz vagyunk, jöhetsz.
-Sietek. Pusza!
-Srácok! Megyek Szandiért!
-Oké.
Beültem az autómba és a fodrászathoz hajtottam,  ott barátnőm beszállt a kocsiba és indultunk is vissza. A srácok befejezték a pakolást ugyhogy beültünk a kocsiba és indultunk LA másik oldalára. Most "csak" egy kissebb dugó volt, így viszonylag hamar ott voltunk. Amint megérkeztünk a banda eltünt,  az itt dolgozók meg elkezdték kipakolni és a színpadra helyezni a cuccokat. Bementem még körbenézni hogy minden rendben legyen,  de mire végeztem már legalább 200-an bent voltak. Így hát kirohantam megkeresni Őt.